Le a mumusokkal!

 Sokszor nem a motiváció, hanem saját gátlásaink, belső félelmeink állnak a rendszeres testmozgás útjában. Ezek akkor is a felszínre kerülhetnek, ha termet váltunk, nem csak akkor, ha kezdők vagyunk. Alábbi cikkünkkel nemcsak megnézzük, hogy milyen gátlások tarthatnak minket távol egy edzőteremtől, de Kiss Gergely személyi edző segítségével megoldást keresünk ezek leküzdésére is.

Ki? Kiss Gergely, személyi edző

Hol: www.kissthetrainer.hu, Flex Gym

Már a terem előtt megtorpanunk

„Előfordult, hogy amikor egy teljesen új vendég érkezett személyi edzésre, a terem kapujából hívott fel, hogy megérkezett” – emlékszik vissza Kiss Gergely, aki szerint már attól is félünk, hogy egyáltalán egyedül betegyük a lábunkat egy terembe. „Ez valahol talán kicsit normális is, hiszen egy teljesen új közegbe kell ismeretlenként beilleszkednünk, ami túl van a komfortzónánkon.” Ha úgy érezzük, mi is épp így megtorpannánk az első lépésnél, válasszunk olyan edzőt, akivel első alkalommal megvan a szimpátia és bizalom, majd kérjük meg, hogy vezessen végig bennünket a teremben, segítsen a beiratkozásnál, mutassa meg az öltözőt, és jelenlétével enyhítsen egy kicsit az újonnan ránk szakadó nyomáson.

Miért lettünk gátlásosak?

Szakértőnk szerint ebben óriási szerepet játszik a közösségi média és a klasszikus médiumok is. „Bár egyre több olyan kezdeményezéssel találkozhatunk, ami nem a tökéletes testet hivatott dicsőíteni, túlnyomó többségben még mindig irreálisan magas elvárásokat támasztanak az emberekkel szemben. Ha többet találkoznánk olyan fotókkal, amiken némi túlsúly vagy testi adottságbeli problémák lennének láthatók, az sokat segítene ezeken az embereken (is). Vegyünk például egy olyan nőt, aki valaha némi túlsúllyal küzdött, de sikeresen lefogyott és ma már kiegyensúlyozott életet él. Azonban a bőre nem maradt feszes, szóval hiába lett egészséges, mivel nem érzi magát tökéletesnek, gátlásokkal tele lép a terembe, ruhát próbálni a fülkébe vagy akár a strandra is. Ez így nagyon nincsen rendben, nem igaz?”

Divat lett az edzés

Lassan már minden konfekciós ruhaboltban kapható jóganadrág, sportmelltartó, feszes-színes edzőtrikó, neon sportcipő. Ebből is látszik, hogy a sport ma nem hobbi, hanem divat. „Egy új vendégemnek azt tanácsoltam, hogy kényelmes, ha tetszik, játszó ruhába jöjjön az első közös edzésünkre. Meg is érkezett egy brand nélküli cipőben, macinaciban és pólóban. Majd amikor meglátta, hogy körülötte mindenki márkás, feltűnő, csini ruhában és cipőben edz, rosszul kezdte érezni magát. A következő alkalommal már ő is bevásárolt ezekből a ruhadarabokból. Persze a jó megjelenés – és hogy nem rívunk ki a tömegből – egyfajta biztonságérzetet, magabiztosságot is kölcsönöz, de azt ne felejtsük el, hogy nem attól leszünk eredményesek, ha a legújabb rucikat aggatjuk magunkra” – figyelmeztet az edző.

Humorral minden megoldható

Arra a kérdésre, hogy mégis mi lehet a legjobb eszköz arra, hogy levetkőzzük ezeket a félelmeket, szakértőnk kétség nélkül a humort javasolja. Így nem csak a feszültséget lehet oldani, de lazítani is lehet a hangulaton, és ha szóval vagyunk tartva, talán kevésbé figyelünk oda, hogy milyen gátlások dolgoznak éppen bennünk.

Tévhiteink fogságában

„Ha klasszikus edzőtermi, vagy ahogy mondjuk, gyúrós környezetbe kerül valaki, rögtön olyan gondolatai lesznek, hogy itt most akkor biztosan mindenki szed valamit, kinéznek bennünket, mert kisebb a bicepszünk és nem dagadnak ki az ereink, ráadásul minden tele van izzadtsággal, és máris elfog minket a rettegés, és menekülni akarunk.”

Az edzőterem a felnőttek játszótere

Tény, hogy a teremben szigorú szabályok vannak érvényben, de csakis azért, hogy ne veszélyeztessük saját vagy társaink tepsi épségét. Onnantól kezdve, ha nem akarunk egy 50 kilós kézi súlyzót a másik lábára ejteni, mindent szabad. „Sokan lábujjhegyen járnak a teremben, és igyekeznek minél kisebb ponttá zsugorodni, hogy ne zavarjanak senkit. Pedig ez is épp olyan, mint amikor kiskorunkban a játszótéren a mászókát bitoroltuk. Ha például nekünk ahhoz lenne kedvünk, hogy két futópad között törökülésben üljünk, mert nem zavarunk senkit, akkor minden gond nélkül megtehetjük. Ha a fal mellett akarunk kézen állni, tegyük meg! Senki nem fog ránk szólni, ígérem.”

Mumus a teremedző?

„A teremedzők nem harapnak. Azért vannak ott, hogy segítsenek a vendégeknek bármiben. Sokan azt hiszik, hogy segítséget kérni egyenlő a bénasággal, és inkább csendben szerencsétlenkednek, csak hogy senki ne nézze őket béna kezdőnek. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy még egy 130 kilós profi testépítőnek is simán lehetnek olyan kérdései, amit megkérdez az edzőtől. Éljünk bátran ezzel a lehetőséggel, mert csak így tudunk fejlődni.”

Úgyis mindenki minket néz

Senki nem néz bennünket. Egy edzőteremben mindenki saját magával van elfoglalva, azzal, hogy minél jobban teljesítsen. Ráadásul senki sem úgy ment le először edzeni, hogy mindent tud. Így ne féljünk attól, hogy egy gyakorlatot helytelenül végzünk. Az edzés örök tanulás, mindig lesznek újdonságok, amiket mindenkinek meg kell tanulnia, ez nem velünk született dolog. Így épp úgy lehet egy tapasztalt hobbisportoló is idétlen, mint mi, ha kezdők vagyunk.

Ha tetszett kérlek OSZD MEG, ezzel is segítve a munkámat.
Köszönöm 🙂

A cikk megjelent a Diéta&Fitnesz magazin 2017 márciusi számában